Vajda Józsefet a legtöbben „A Józsi-ként ismerik, a Pékműhely élén. Napi kenyere mindig meglepetés, kakaós és diós csigája pedig, ha nem is világ-, de országos hírű. Jól menő vállalkozását és szociológusdiplomáját hátrahagyva ragadott péklapátot. „Mi nem a haszonért dolgozunk elsősorban, hanem azért a tapasztalatért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a mesterségünkből, s amit készítünk, mindennap jobban sikerüljön. És nem igaz, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Hiszen a szikla is megrepedhet egy pohár víztől, és a szikra is föl tud gyújtani egy egész erdőt. Nem azért szervezkedek, hogy nekem jobban menjen, mert többet nem tudok készíteni, hanem hogy változás induljon el: feléledjen a vágy arra, hogy minőségi életet éljünk. Ne gyorsat, ne gazdagot – éljük meg az életünket minőségben.

"Meg kell adni az időt a kenyérnek" - mondja Vajda József, és éppen így adja meg az időt a szavainak is. Ahhoz, hogy a kenyérsütés roppant egyszerűnek látszó folyamatát lépésenként megmutathassuk, nem elegendőek a receptek. Van ott valami más is, ami nem adja könnyen magát, és amiért a könyv címe A kenyér lelke lett. Józsi bármennyit tud beszélni a kenyérről, de közben mindig többről és másról is beszél. A teremtésről, a természetről, a tiszta alapanyagokról, a kísérletezésről önmagunkkal, a határaink feszegetéséről és átlépéséről. Így lett ez a könyv nemcsak gazdag receptgyűjtemény, hanem a Földről és a bennünket körülvevő világról szóló beszélgetés is, amelybe most az olvasók is bekapcsolódhatnak.