A kötet célja megeleveníteni egy közösséget, amelynek tagjai Erdélyben, jobbára a bözödújfalusi gyűjtőtó partján, a Pirító nevű domboldalban nyugszanak. A sors fintoraként mára ez a szombatos-zsidó temető az egyik utolsó, kézzelfogható "túlélője" a bözödújfalusi falurombolásnak, és tanúja egy hajdan itt élt közösségnek, amelyet szombatosoknak neveztek. A kötet egy pillantást enged a mohával benőtt, árnyas lobok alatt düledező, málladozó szombatos-zsidó temető sírkövei alá, az eltemetett sorsok rejtélyeibe. Tekinthető a sírok fölötti emlékezésnek is, amely megpróbálja a betűk és képek erejével az alattuk nyugvókat egy bemutatkozás erejéig feléleszteni. A múltat az olvasó számára többnyire az eseményektől távol álló, kortárs vagy kortárshoz közeli kívülállók elevenítik meg. A szombatosság-zsidózás történetének utolsó mintegy száz évét szeretné dokumentálni a szöveggyűjtemény, de betekintést nyújt az előző korokba, a 17. és 18. századba is. A dokumentumok mellett jeles írók útirajzai is a kötetbe kerültek, Petelei István, Bözödi György, illetve Móricz Zsigmond írásai. A képmellékletben a múlt és a jelen egyaránt megjelenik.