Anton van Wilderode, nekünk magyaroknak eddig szinte ismeretlen. A nagy flamand költő elbeszélő költeményé-ben ad hírt egy budapesti kisfiúról, akinak édesapját épp a szent ünnep éjszkáján hurcolják el idegen kato-nák. Az ünnepfényét nyomjelző lövedékek lobbanása vakítja el. Tibor, a magyar kisfiú az ablakból nézi, hogy édesapját hogyan taszítják odalent az utcán egy gépkocsiba. A család, mint a levert országból oly sokan, menekül az idegen világba, a hontalanságba. Anton van Wilderode műve attól külön megrendítő, hogy a történetet egy a város kirakatából figyelő, titokzatos játék- és mesealak, a kispásztor mondja el, akit az ünnepre mégiscsak készülő világ inkább ajándéknak szánhatott s nem egy a történelemben annyiszor támadó szabadságvágy megcsúfolását, s egy mélybe taszított ország könyörtelen megtaposását rögzítő krónikásnak.