Vízilónaptej és más történetek kémiából a címe Lente Gábor kémiai könyvének, amelyben Shakespeare darabjaiból kiolvasható a drámaíró természettudományos érdeklődése és az asztrológusok iránti megvetése.

Nem gondoltuk volna, hogy a vízilovak magas fényvédő faktort tartalmazó izzadsággal védekeznek a tűző nap ellen. De azt sem, hogy Shakespeare darabjaiból kiolvasható a drámaíró természettudományos érdeklődése és az asztrológusok iránti megvetése. Az is újdonság, hogy Jókai fölöslegesen méreti Berend Ivánnal az ózon mennyiségét, és valószínűleg az sem közismert, hogy a Royal Society of Chemistry Sherlock Holmes tudományos munkásságát 2002-ben tiszteletbeli tagsággal díjazta. Képzeletbeli személyt ilyen megtiszteltetés még nem ért! Lente Gábor írásaiból azt is megtudjuk, hogy mely jelentős politikusok, lázadók, zeneszerzők voltak középszerű vagy tudományosan eredményes kémikusok. Sőt, az első tudományos konferenciáról is olvashatunk. Jóllehet, a megértéshez itt-ott a matek, a fizika, a kémia eszköztárával is rendelkeznünk kell, valójában azonban a természettudós különleges szemléletét ismerjük meg ebből a válogatásból.