Bartók Béla Cigányzene? Magyar zene? című 1931-es előadása jelentős fordulatot hozott Magyarországon a cigányzene és a magyar népzene megítélésében. E kötet arra tesz kísérletet, hogy megvilágítsa a Bartók-előadás létrejöttének kontextusát, s ezzel együtt azt, milyen ismeretátadási stratégiák és sajtóviták övezték a magyar népzene elfogadottságának általánossá válását. A kötet bemutatja a vitákban részt vevő szereplőket, azokat a társadalmi változásokat és közpolitikai adottságokat, amelyek a közbeszéd alakulását befolyásolták, valamint a városi és a falusi cigányzene kutatásának kezdeti lépéŹseit. Az a Horthy-korszakbeli diskurzus, amely a cigányzenének a magyar zene történetében betöltött szerepét tisztázta, elválaszthaŹtatlan a magyar népzenetudomány harmincas évekbeli sikertörténetétől: a magyar etnomuzikológia ugyanis ? a népművelést az indoktrinációval sikeresen ötvözve, a kutatási eredmények közkinccsé tétele, az oktatás, a sajtó és a zenei ismeretterjesztés révén ? keveŹsebb mint két évtized alatt tudta látványosan megváltoztatni a közgondolkodást a magyar népzenéről és a cigányzenéről.