A közelmúltban jelentkezett migrációhoz való viszony az európai társadalmakban, és magában a katolikus
egyházban is meghasonlást okozott. Elkerülhetetlennek tűnik az, hogy katolikusként megvizsgáljuk a katolikus társadalmi tanításnak azokat a megnyilvánulásait, amelyek a gyarmati sorból az előző évtizedekben felszabadult népek problémáról szólnak. Ehhez - más forrásokat is használva - három
szent életű pápának, XXIII. János, VI. Pál és II. János Pál pápáknak a dokumentumait mint lezárt pápai
életműveket veszi alapul a szerző. Ideológiák helyett valós problémakezelésre van szükség, és a problémákat ott kell kezelni, ahol az jelentkezik. A szubszidiaritás elve valósul meg a szegény és a gazdag népek közös felelősségében.