Bejrútban, Buenos Airesben és később Amerikábanegy komcsi országból érkezett, vicces, idegen srác voltam, itthoni kamasz barátaim szemében pedig a furaf ú, aki Beatles-számok helyett argentin szambákatpenget a gitárján. Idegenben büszke magyar voltam, itthon pedig egyike azoknak, akik elhitték, hogyez a Nyugat és Kelet között ingázó "Kompország"már Európa. Ahogy Ady írta száz éve. Azóta minthaEurópa és a világ is egyre jobban ingázna. Keresnéa helyét. Úgy éreztem, nekem is újra végig kell gondolnommindazt, amit eddig életről és halálról, szeretetrőlés gyűlöletről, szerelemről és családról, hitről ésrítusokról képzeltem. De még a hétköznapokról: evésről, ivásról, öltözködésről, lakókörnyezetünkről is. Humorral, könnyedén, nehogy megijesszem magam.
Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések -ez a könyv is csupán amolyan szubjektív világpillanatkép.

Egy másik kultúrába érkezve a félreértések és az atrocitások egy része abból is fakad, hogy az idegen nem ismeri fel a jeleket. Wayaman, az idős amazonasi indián például képtelen volt megérteni, hogy ha az antropológia szakos diáklányok olyan kedvesek vele, simogatják, puszilgatják, akkor miért nem akarnak vele a függőágyba is menni.
Szerző:Kepes András Kiadó:Libri Könyvkiadó Kft.