Vérsűrűség: vers, űr és ég. Szöveg, hiány és tágasság. Ember, tér és idő. Hús, otthon és fájdalom. Család, múlt és sors. A teljes érzékelés könyve ez, azonnal beránt az észlelés közepébe, mintha ezzel a testi figyelemmel akarná kijátszani a metsző, de névtelen sóvárgást, és a közeledő vég bizonyosságát. Magába húz, rögtön fókuszálja az olvasót. Ráadásul minden verssel csak sodróbb és izgalmasabb lesz. A megfigyelés élessége és a szavak pontossága, az objektív leírások sűrítettsége és a melankólia szédülete, a gyász némasága és a rögzítés kényszere, a szeretet teljes önfeladásának kísértése és a történelem penetráns, nyomasztóan állandó jelenlétének tudata adja Szabados Attila kötetének erejét. Álmok és konkrétumok csúsznak össze, halottak és élők, rokonok és idegenek kopírozódnak egymásra és érnek össze benne, és közben bennünk, azon a kivételes ponton, ahol mindig ma van, és ahol mindig pont meghal vagy megtörik valaki. Ebben a könyvben minden vers gyújtólencseként működik, a múlt teljes spektrumát koncentrálja egyetlen izzó pillanattá. Fáj olvasni, de mégis jelen akarunk lenni: mert ismerős, és mert benne és általa súlya és tétje, éle és intenzitása lett a létezésnek. Szabó T. Anna
Idézet a kötetből: Hány történet fér elhuszonhét négyzetméteren?Anyám kempingágya alatt, pergő, penészes tapétákon, örökölt kosarak ágfonatai közt. Egy csehszlovák üvegvillán.