- Kíváncsi egy a romantikus regényírók tollára méltó szerelmi történetre? A neves bécsi költő – a Csokonai fordításában magyarul is olvasható Blumauer menyasszonya inkább egy grófhoz ment feleségül, mire ő elszerette Johann Hackel szerencsejáték-szervező szép, fiatal feleségét. Olyan sikerrel, hogy az asszony és annak apja pénzével nyitotta meg könyvkereskedését, amelynek Degen nevű társtulajdonosa a Vérmezőn 1795-ben végrehajtott kivégzések elindítója lett. Blumauer be is költözött a Hackel-házba, jó fizetéssel alkalmazta a közben csődbe jutott férjet és nagy vacsorákat rendeztek. Hackel Lembergből ismerte Martinovicsot, akit meghívott az alkoholban bővelkedő vidám vacsorákra, ahol a szépasszony Katharina francia forradalmi dalokat zongorázott és énekelt. Degen fölmérte: ha a férj börtönbe kerül, nem zavarja többé a fiatal párt, s Blumauer átadja neki a jól menő üzlet teljes tulajdonjogát. (Ahogy az később meg is történt. ) Hackel azonban túlságosan jelentéktelen figura volt ahhoz, hogy egymagában összeesküvéssel és felségsértéssel vádolhassák. Martinovics viszont, aki a titkosrendőrség előző, I. Ferenc alatt mellőzött főnökének dolgozott olyan ügynökként, mint Degen, ismert lehetett a szervezet vezetői előtt is. Degen ügynöki feladata egy másik társaság földerítése volt, amelynek élén Andreas Riedel báró, nyugdíjas alezredes, az előző uralkodó bizalmi embere állt. Riedel baráti körébe államtanácsosok, érsekek és tábornokok tartoztak, de kevésbé jelentős állást betöltő elégedetlenekkel is rendszeresen találkozott. A Habsburg birodalom forradalmasítását a különböző népek eltérő érdekei miatt lehetetlennek tartotta, ezért egy össznémet nemzeti mozgalom szervezését készítette elő a demokratikus Németország létrehozásának érdekében. Meg kell jegyezni, hogy ez a cél Martinovicsnak, aki soha nem találkozott Riedellel, eszébe sem jutott. Az említett második társaságnak csak egy – kevésbé jelentős – tagjával állt kapcsolatban. Riedel tudott két személy párizsi utazásáról, a