"Az író egy kórház allopata főorvosa és az ő asszisztensnőjeként dolgozó orvosnő közötti konfliktust alakítja izgalmas történetté. Az orvosnő különös többletérzékszervvel született. Nem racionális laboratóriumi vizsgálatokkal, hanem intuíciójával érez rá a paciensek diagnózisára és bántalmaik gyógymódjára. (... ) A racionális, szigorúan laboratóriumi eszközökkel dolgozó igazgató főorvos és csinos, fiatal, szintén erős egyéniségű asszisztensnője között komoly ütközések alakulnak ki, főleg azért, mert a kóresetek gyógyításában a nő a sikeresebb. A feszültség nagy közöttük, de e "háborúság" felveti a laboratóriumi racionális és a természettel összhangban, a kórt annak pszichikai gyökerében érintő "irracionális", pszichoszomatikus gyógyászat ellentétét is. A történet sodró erejűen érdekes, és a modern ember problémáját fogalmazza meg, kitűnően. " Szepes Mária