Énektanárok, kórusvezetők, énekkari tagok nap mint nap találkozhatnak Kodály kórusműveivel. Az ő betanítói, előadói munkájukat szeretné segíteni ez a könyv. A magyarázatok, elemzések, módszertani tanácsok nemcsak jelen válogatásunk kórusműveihez alkalmazhatók, hanem egyéb művek elemzésekor is. A művek válogatásában a szerzőt az a szempont vezette, hogy különböző nehézségi fokú, illetve különböző eszmei-hangulati töltésű művekről essék szó, amellett változatos zenei megoldásokat, karvezetői problémákat is bemutasson. A nagyon elterjedt, sokat énekelt művek mellett olyanokat is szerepelnek a könyvben, amelyek szinte már-már feledésbe merültek, vagy igen ritkán hallhatók. A válogatásban természetesen szerepet játszott bizonyos szubjektív elem is, hiszen senki nem igyekezhet a mélyére hatolni egy műalkotásnak anélkül, hogy maga is ne szeretné azt, mondanivalójával ne próbálna azonosulni. De jó, ha a megfelelő karvezetői koncepció, az átadás és átélés készsége párosul a művek alapos ismeretével, elemző munkával is. A mű Kodály leggyakrabban énekelt egyneműkaraiból 18-at válogat össze, hogy azokról részletes elemzést és a betanításukhoz, valamint előadásukhoz gyakorlati tanácsokat adjon. Az elemzés rendkívül alapos. Szinte hangról hangra magyarázza a zenei nyelvezetet, egyben rávilágítva a mű egészének szerkezetére is. De nem elégszik meg a zeneelméleti taglalással. Ami az élő zene szempontjából sokkal fontosabb: kimutatja, hogy az egyes zenei elemeknek milyen eszmei, érzelmi funkciójuk van. Hiszen a vokális zenében a hangok nem önmagukért állnak, hanem valamely érzelem, hangulat, leírás, tájfestés, elbeszélés stb. kifejezésének szolgálatában. Mivel pedig napjaink technicista kórus-előadásaiban éppen ez a szempont alig-alig jut szóhoz, annál fontosabb, hogy Mohayné Katanics Mária műve ezt teszi az első helyre. Az elemző leíráson túl lényeges érdeme a könyvnek, hogy egyfelől a nehézségek megoldására, másfelől az eszmei, hangulati célok elérésére kitűnő gyakorlati tanácsokat is ad a karvezetőknek. Világosan magyarázó szöveggel és ötletes, szemléletes ábrákkal éri el ezt az igazi kórusmunka szempontjából annyira elsődleges célt. Külön gazdag ajándékot kapunk a könyv végére illesztett fejezetben: A gyermek világának tükröződése a kórusművekben. Itt a művek legmélyére látva mutatja ki a szerző, hogy Kodály mennyire ismeri a gyermek lélektanát, egész gondolati, érzelmi világát, és miként tud ennek zenei kifejezést adni, mind az előadó gyermek, mind a hallgató felnőtt őszinte örömére, művészi gyönyörűségére. Megemlítem még, hogy - ahol erre alkalom van - a könyv a kórusmű alapjául szolgáló népszokást is ismerteti. Így az ezektől ma már távol élő (városi) gyermek is sokkal közelebb kerül a kompozíció lelkéhez, mintha annak csak ritmusait és hangjait tanulná meg. A könyvbe bele nem írt, de belőle sugárzó értéke az is, hogy az onnan tanultakat a karvezető - ha csak egy kevés befogadó érzéke van - más művek előadásában is hasznosíthatja. A mű címén túl szinte megérdemelné "A karvezető-képzés vezérkönyve" titulust is. A mű egy igen nagy gyakorlattal és sikerekkel rendelkező pedagógus, ugyanakkor édesanyai mivoltában is a gyermeket tökéletesen ismerő személyiség műve. Nagybecsű ajándék a zenepedagógia, és azon keresztül a magyar társadalom számára is. Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző, karnagy, zenetudós