1988. május 12. Marie huszonöt éves, barátaival új állását ünnepli egy étteremben, itt találkozik a jóképű, félig orosz, félig argentin Pablóval. Amikor másnap reggel egy átszerelmeskedett éjszaka után felébred, a naptár 2000. május 12-t mutat, Pablo a férje és három gyermekük van. Marie-nak az elmúlt tizenkét évről egyetlen emléke sincs, minden kitörlődött a tudatából, ami a Pablóval töltött első éjszaka óta történt vele. A fejében ő még mindig az a 25 éves, független gondolkodású lány, aki tegnap – tizenkét évvel ezelőtt? – volt. Úgy dönt, amnéziájáról nem árul el semmit a férjének és a környezetének, hanem titokban nyomozni kezd – saját maga és az elveszett idő után. De hogyan rakhatja össze a kirakós darabkáit úgy, hogy közben senki ne gyanítson semmit, senki ne tartsa őrültnek? Hogyan álljon helyt a mindennapokban, amikor úgy érzi, valaki másnak az életét éli? Ahhoz, hogy újra birtokba vegye a múltat és kiderítse az emlékezetkiesés okát, alaposan meg kell ismernie valakit: önmagát.
A francia írónő meglepetésekkel teli regényében eredeti megközelítésben, elgondolkodtató módon szól szerelemről, a párkapcsolatban az idő múlásával bekövetkező változásokról, a kölcsönös felelősségről.