Milyen lehet egy pár éves Aleppó, ami előtte több ezer évig görnyedt, hátán annyi emberrel, hogy aztán megrázza magát és levesse őket"" - réved egyszerre a múltba és a jövőbe a szír menekült lány, akinek a története életre kelti azt a tömérdek dilemmát, fájdalmat, pillanatnyi boldogságot és szűnni nem akaró űrt, amelyek aztán a külvilág által mindössze egyetlen szóval ""menekültként"" aposztrofált emberek lelkét csócsálják. Ennek a magába szippantó, egyes szám első személyben elmesélt, történetekre osztott gondolatfonálnak köszönhetően rendkívül értékes perspektívába nyerhetünk bepillantást, amelyből kézzelfoghatóvá válik, hogyan szakadnak szét az idősíkok végérvényesen az ember életében, amikor egyik pillanatban még éli a normális életét, és reggel iskolába, munkába vagy épp a családjához igyekszik - majd a másik pillanatban összeomlik minden. Ki is voltam valójában a régi életemben? Ki vagyok most? Lehetek-e még ugyanaz az ember, ha a múltamat, a gyökereimet, a hazámat beszippantja a feketeség, a háború - feszeget egyszerre filozofikus és gyakorlati, húsba vágó kérdéseket a főhős Vörös Anna lebilincselő könyvében, amelyben találkozik a keserédes aleppói múlt, a ködösen tompa budapesti jelen és az eltűnt jövő. (Al Ghaoui Hesna)