Szerb Antal regényének eredeti szövegét kapja most kézhez az olvasó. Itália-nosztalgiánk alapkönyve, az Utas és holdvilág új kiadásába két, frissen helyreállított részt illesztettünk vissza, 1959-ben ugyanis Szerb Antalné a korrektúra során kihúzott néhány sort a szövegből: „a gyűlölt szovjet hatalom”-ra vonatkozó fél mondatot és a katolicizmust magasztaló sorokat, ezek most újra olvashatók. Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg a nászútján fiatal felesége mellől, hogy továbbélje a visszavonhatatlanul elveszett ifjúságot. Mihály arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége” bilincseitől. Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. A regény hőse hiába akar a házassága révén polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elől, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami” – ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amelyet a világ számos nyelvén ma is olvashatunk.