Dr. Hévizi Miklós sebészorvos 1968-ban kapta meg orvosi diplomáját, majd 4 év múlva szerzett sebészi képesítést. Önéletrajzi kötetében leírja gyermekkorától kezdve az orvossá váláson át sebészi pályafutása törté néseinek néhány eseményét sokszor naturalisztikusan megfogalmazott részletekkel. Ír felmenőiről, Fiatalkori élményeiről, családjáról, mentőtisztként és sebészi szakmájának művelése közben az elébe került érdekes esetekről. Vázlatosan kitér a sebészet elmúlt évtizedekben elért fejlődésének néhány vonatkozására. Megemlíti az egészségügy szerkezeti átalakításából eredő néhány keserű tapasztalatát és kifejti véleményét a paraszolvenciáról. Pályafutása során három ízben is kénytelen volt átélni munkahelye bezárását, de ez nem törte meg, újrakezdése sikeres volt. Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, megtalálta időtöltésének hasznos formáit. Legvégül a kötetet kiegészíti anyai nagyapja, Henter Gyulaújságíró néhány irodalmi értékű versével és novellájával.