Az eddigi története legmélyebb válságát élő nyugati civilizációnak miközben abban az illúzióban ringatja magát, hogy mostani formájában egyetemes érvényű mintákat kínálhat az egész emberiség számára immár identitása, sőt puszta fennmaradása forog kockán. A krízis egyik fő oka a liberalizmus jelenleg uralkodó formáján alapuló erkölcsi és politikai konszenzus önromboló volta, arra való teljes alkalmatlansága, hogy hosszú távon működtesse a társadalmat. A kötet kiútkeresés gyanánt e konszenzus radikális felülvizsgálatát javasolja: egy olyan erkölcsi paradigmára való áttérést, amely nem egyoldalúan az egyének szabadságát és egyenlőségét hangsúlyozza, hanem tekintettel van a társadalomnak mint az egyéneket túlélő egésznek a tartós fennmaradására és virágzására is, mert enélkül hosszú távon a szabadság és az egyenlőség sem lehetséges. Az új paradigma ugyan visszatérést jelent a hagyományos értelemben vett természetjoghoz, de különbözni fog annak klasszikus formájától: számol a modernitáshoz vezető történelmi folyamat megfordíthatatlanságával, és megőrzi a liberalizmus maradandó vívmányait is. Ezzel összefüggésben a könyv által javasolt szemlélet tudomásul veszi a társadalom világnézeti megosztottságát, s ennek megfelelőn értelmezi újra vallás és erkölcs viszonyát. A szerző tartózkodik mindenféle összeesküvéselmélettől. Jobbolda­li­nak vallja magát, de nem kíván démonizálni mindenkit, aki más politikai nézeteket képvisel. Kész bárkivel tisztességes, tabuktól és előítéletektől mentes, a valóságot illúziók nélkül vizsgáló párbeszédet folytatni.