Trisztán és Izolda regéje a világirodalom egyik legszebb szerelmi története. A régi szép varázslatos história minden korban elbűvölte az olvasókat és a szerzőket. A középkor óta számtalan feldolgozása született udvari énekmondók, walesi és breton bárdok idézték fel újra és újra a végzetes szerelem mítoszát. Borka Zsuzsanna szerint a bűvös bájitalról, halálhozó szerelemről szóló történet rímek után kiált, melynek zenéje, csengése még jobban visszarepíthet az elmúlt idők hangulatába. A kor eszményített hőse a gáncs nélküli, feddhetetlen lovag, hősnője a piedesztálra emelt hamvas liliomszál. A szerelmesek nem léphetnek ki az őket körülvevő világ kereteiből, ahol a mindenkori társadalmi szokásokat megsértőket keményen megbüntetik. "Ártatlanságuk" megőrzéséhez szüksége van a varázsszerre, de a bájital elfogyasztása csak ürügy. Már korábban is szeretik egymást, csak saját maguknak sem merik bevallani. Izolda csalódása óriási, amikor megtudja, hogy Trisztán nem magának, hanem királyának viszi