Székesfehérvári capriccio a monarchia közepén. Izgalmas történetek gazfickókról és hamiskártyásokról, csalókról, stikli-királyokról, szélhámosnőkről, szerelmesekről és lélekkufárokról. Hrabal és Rejtő Jenő oldalról les. Nehrer György legújabb gyűjteménye, a Fekete Sas egy méltán legendásnak nevezhető székesfehérvári fogadó, majd szálloda hétköznapjaiba vezet el bennünket. A szerző ezeken az oldalakon nem tesz egyebet, mint - sok-sok korabeli dokumentumra, többek között újságcikkekre, helytörténeti kiadványokra támaszkodva - csak mesél, mesél, az 1885-től 1917-ig terjedő esztendők Alba Regiájáról, s az ott élő, vagy oda utazó urakról és hölgyekről. De nem ám a ""békebeli"" mesék sokszor álszemérmes, szépítő-enyhítő modorában, hanem úgy, mint egy jókedvű és - legjobb pillanataiban legalábbis - Rejtő Jenő köpönyegéből kibújt bűnügyi tudósító. Hősei között zömmel férfiúi gazfickók, hamiskártyások, csalók, stikli-királyok ugyan, de akadnak azért köztük jócskán bűnöző hajlamú hölgyemények is, például az ifjú lánykákat prostitúcióba rángató, vagy legalábbis rángatni akaró Kató, vagy éppen a Paulini János hadnagyot első világháborús szabadságideje alatt szeretett és nagy értékű fotómasinájától megfosztani próbáló szélhámosnő, Klaudia. Az egykori, nevezetes fényképezőgép-márka pontos leírása alkalmat ad nekünk arra, hogy jelezzük: Nehrer György nem csupán jól ír, de kitűnően ""fényír"" is, legalább egy évtizede emlékezetes és informatív értékű fotó- és kisfilm tudósításokban örökíti meg szeretett városa, Fehérvár minden számottevő eseményét, egy elhívott és elhivatott krónikás, mondhatnánk: e város ""Tinódija"" elkötelezettségével.