Antal Balázs 1977-ben született Ózdon, kritikus, irodalomtörténész, a Nyíregyházi Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének főiskolai adjunktusa, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem óraadója. Elsősorban erdélyi magyar irodalmat, modern és kortárs irodalmat tanít. Doktori disszertációját Cs. Gyímesi Éva irányítása alatt Stílusok és irányzatok a Forrás-nemzedékek prózaíróinál címmel írta. 2003-ban Öreg címmel jelent meg elbeszéléseket tartalmazó könyve a JAK-füzetek sorozatban, 2011-ben Kézikönyv határátlépéshez címmel tanulmányait és kritikáit adta ki a Felsőmagyarország Kiadó. 2017-ben előbb újabb prózakötete jelent meg Le címmel a FISZ gondozásában, majd verseskönyve, a Vad a Műút Könyvek kiadásában. A Kemény Zsigmond Irodalmi Díj és a Füst Milán Költői Díj tulajdonosa. Mózes Attiláról írt monográfiájában Antal Balázs elbeszélő irodalmunknak ezt a jelentős életművét dolgozza fel, a 60-70-es évek fordulóján végbement prózafordulat vonulatában helyezve el a szerzőt és művét. A monográfia, elméleti fejezetei után, könyvről könyvre haladva elemzi Mózes prózaművészetét, melyet három nagyobb szakaszra bont. Külön fejezetben foglalkozik a kritikaíró Mózes Attilával is. A könyv tehát egy időben és térben behatárolt kánon - az 1945-1989 közötti romániai magyar irodalom - jelentékeny alkotójának e kánonon kívüli pozícióját kívánja tisztázni, hozzájárulva kortárs prózánk és irodalmi gondolkodásunk közelmúltjának mélyebb megismeréséhez.