A Tom Hanks a vizek felett folytatja a korábbi két Haklik-novelláskötet stílusát – mégis másképpen. Bizarr, szinte szürreális vagy épp realista történetei mintha ég és föld között lebegnének. Ám ez a lebegés nem statikus – viharos sebességgel suhanunk ide-oda, emelő termikekbe keveredünk, máskor meg zuhanunk a talaj felé… Néhol le-leszáll Haklik hőlégballonja, hogy alaposan elmélázhassunk egy-egy sors fölött és bekukkantsunk mások lélekablakán, vagy villámsebesen felemelkedik, hogy madártávlatból szemlélhessük a világot. S a helyszínek között is repülünk: hol egy amerikai kisváros fölött találjuk magunkat, hol Erdély bérceinek magasában, hol a Cseh-Felföld egén. Változatos az írói eszköztár is – olykor tárcanovellát idéző részeket és fiktív újságcikket is becsempészik a szerző, máskor internetes mémekkel és chatrészletekkel dolgozik, folytatva a Big Székely Só narrációjának újszerű elemeit. A tematika a sikerregény világát megidéző székely „mesétől a multinacionális cégek miliőjéig terjed, de háborús és 56-os történetet is olvashatunk. Újdonságot jelent az önéletrajzi ihletésű novellák sora, például a Szent István Emlékév novellapályázatán első díjat nyert Amerikai palacsinta, amely egy amerikai út apropóján idézi fel egy kisiskolás szemszögéből a kapitalizmus beköszöntését. Olyan ez kötet, akár egy sokrétű Best of-album, melynek mégis minden zeneszámában ugyanaz a zenekar mutatja meg, mi minden rejlik a repertoárjában. Térey János fülszövege: Akár a könnyűzenének, a politikának vagy a sportnak, a magyar irodalomnak is megvannak a maga visszatérői. Haklik Norbert legutóbbi szépprózai munkája bő tíz éve jelent meg. Szerzője nem töltötte tétlenül az elmúlt éveket. Miközben egy nemzetközi cég munkatársa Csehországban, ízig-vérig megmaradt magyar írónak. Ráismerni. Új kezdet? Nem. Szerves folytatás. A Tom Hanks a vizek felett annyiban hasonlít a valóságos első könyvekre, hogy írásai – témájukat és helyszínüket tekintve – tucatnyi irányba ágaznak el. Annyiban nem, hogy karakteres hang és kiforrott látásmód köti össze őket. Haklik első itteni elbeszélése romantikus legenda a kutyanevű medvéről. A szerző ugyanazon a kárpáti tájon veszi föl a fonalat, ahol székely valóságshow-jával elejtette. De akad történelmi idősíkokat mozgató elbeszélés, telekommunikációs fantasy és önéletrajzi ihletésű, krimibe forduló emlékezés egy napilap szerkesztőségére, s így a közéleti újságírásban eltöltött évekre. Bosznia, Szerbia, Atlanta és Berlin. Az égbolton léghajó, nem is egy. Polifon és poliglott könyv. Akkurátus, pattanásig feszített mondatokban beszél. De miről? Eddig is tudtuk, hogy a szövetséges légierő Frantic Joe hadművelete 1944 nyarán sokunk későbbi szülővárosát érintette fájdalmasan. Éreztük, hogy az első gofri íze, úgy 1986 táján, egyben a szabadságé is. De vajon kiderül, hogy a legelső és fölülmúlhatatlan – talán túlságosan tökéletes – Csillagok háborúja-trilógiát valóban egy nálunk fejlettebb civilizáció hagyta-e ránk dokumentumként?