Vántus István (1935-1992) a XX. század második felének jeles zeneszerzője volt. Mégis, ma csak a műveltebb zenészkörökben tudják, Aranykoporsó címen operát írt, hogy sajátos hangrendszere volt, esetleg még azt, hogy foglalkozott a sakk és zene kapcsolatával, és talán ismerik egy-egy művét. Van azonban egy hely, ahol kisebb kultusz épült személye és életműve köré, Szeged, Vántus választott városa. E két eltérő viszonyulást közelítheti, ha a zenetudomány feldolgozza ezt az életművet, amelynek alaposabb ismerete pontosítani fogja az 1970-es és 1980-as évek magyar zenetörténetének képét is.