Tisza ​István személyéről és életművéről a legutóbbi időkig a haladó kortársak és utókor kliséi élnek a köztudatban. Jellemző, hogy bár már elég sokan tudják, hogy ellenezte a háborút, közkeletű panel az, amely Tisza Istvánt mégis a háborús fanatizmussal azonosítja. Személye az ú. n. progresszív szemlélet számára még ma is mintegy a feudális Magyarország megtestesítője, holott aligha volt nála végiggondoltabban klasszikus liberális (szabadelvű) politikus. Tisza István a valóságban a szélsőséges, a radikális eszmék, a mindent ígérgető illúziós politikusok és értelmiségiek ellenfele volt – de mindig jogállami keretek közt és szenvedéllyel áthatott szellemi eszközökkel. Tisza István szenvedélyesen szerette hazáját, a történelmi Magyarországot, amelyért minden célszerű lépésre – tehát a folyamatos reálpolitikára (megalkuvás) is hajlandó volt. Egész életműve a veszélyeztetettség tudatában alakult, s az egykori kedvező dualista magyar nemzeti pozíció fenntartását szolgálta. Hívő keresztyénként a személyesen is vállalt szociális gondolat is áthatotta. Kevés nálánál őszintébb híve volt az önkormányzatiságnak. Szegedi és borosjenői gróf Tisza István Imre Lajos Pál (Pest, 1861. április 22. – Budapest, Herminamező, 1918. október 31. ) magyar politikus, miniszterelnök, az MTA tagja. Nevéhez kapcsolódó két legismertebb esemény az Osztrák–Magyar Monarchia háborúba lépése második miniszterelnöksége idején és az ellene elkövetett gyilkosság az őszirózsás forradalom utolsó napján, 1918. október 31-én. Politikusként az osztrák-magyar dualista rendszer (a Monarchia) fenntartásának híve... Ajánljuk még: Magyarország álomtörténete 1929-1941Trianon és a harmadik világháborúA gondolatgyárakHorthy naptár 2019Engdahl csomag - 4 könyv együtt kedvezőbbenGróf Tisza István meggyilkolása