"Van-e bátorságunk ma, ebben az erkölcsi mélyrepülésben, ebben a "szent káoszban", ruha és rongy közötti állapotban, akár csak egyetlenegyszer is meghalni a megváltás ígéretével másokért, a világért önmagunknak, úgy, ahogy az Emberfia tette? A kérdés persze túlontúl költői, s ugyanakkor teológiai és filozófiai is egyszerre. Az Én nem ismeri a fizikai halált. "Mindig a másik ember hal meg, nem Te!" Így van ez az Én-Te-ő összefüggésében is. Ahogy Találkozás című versében maga a költő is megvallja önmagáról:Találkoztam egy emberrel, saját magammal. Csak úgy árnyékban, magányban. Hatalmam nincsen, hitem, létem, ha van:nem több, "csak" ennyi - Én. (Németh Péter Mykola)"