A Tibeti Halottaskönyv kétségkívül a tibeti irodalom legismertebb alkotása. Világhírét azonban nem annyirasaját eredeti kultúrájában betöltött szerepének, mint inkább egy véletlennek köszönheti. E Tibetbenviszonylag szűk körben ismert, ezoterikus szöveggyűjtemény a teozófus Y. Evans-Wentz által kiadott angolfordítás nyomán híresült el a XX. század második felében a Tibeti Halottaskönyvként. Noha a szöveg csak egya számos, Tibetben használatos halotti szertartáskönyv közül, ez cseppet sem von le annak irodalmiértékéből. A mű valóban szuggesztív erővel jeleníti meg a haldoklás, a halál és az utána következő köztes létfolyamatait és történéseit, s mindemellett áttekintést nyújt a halállal kapcsolatos tibeti elképzelésekről is. A kötet őszentsége, a Dalai Láma előszavával jelenik meg.