Boross Teréz Ilona legújabb verseskötete. Szonettek és szonettkoszorúk. "Boross Teréz Ilona előző kötetének (Legmélyebb) előszavát úgy kezdtük, hogy az a könyv addigi költői életútjának összefoglalója. Ezen összefoglalást követően most egy kiteljesedést látunk, ami szonettek és szonettkoszorúk formájában magasodik elénk. Összefonódás van az eddig megjelent kötetek között, hiszen mindegyikből került át néhány darab ide is, némelyik átdolgozva. Nem csoda, hogy a szonett formáját választotta költőnk, hiszen a lüktető és sodró lendület tökéletes a mély és összetett mondanivaló keretbe foglalására. A könyv első részében néhány különálló szonettet találunk, amelyek hangulatvilágukban és gondolatmenetükben is felvezetik a négy szonettkoszorút. A szonettkoszorúk pedig azokat a fontos mondanivalókat hordozzák, amit eddigi művészetében is közvetített felénk alkotónk: A Montázs szavai úgy dobbannak, mint a gyermekeiért és családjáért aggódó anyai szív; az Istennél gondolatsorait úgy morzsolhatjuk, mint a rózsafüzért; a Jelben pedig a rossz irányba tartó társadalom miatti feszültséget érezzük lüktetni. A Tavaszi áhítat zárja a kötetet és feloldja azt a természet szépségével és csodáival, mindamellett, hogy szerzőnk játékosan elhelyezte benne eddigi köteteinek és fontosabb alkotásainak címét is. Nem könnyű olvasmány, de mindenkinek ajánljuk, aki szereti megfejteni a sorok között megbúvó lényeget, s felfedezni az alkotó világának mélységeit. " - szerkesztők: Zsoldos Árpád és Adrienn www. irodalmiradio. hu