Reményik Sándor 1932 szeptemberében levélben írta Dsida Jenőnek: "Irigyellek mélyen és fájdalmasan az életed és azírásod ragyogó fiatalságáért. De ebben az irigységben szeretet van. Milyen jó, hogy vagy, hogy nekünk vagy, és hogy ilyen vagy. Régóta figyelem, amennyire figyelni bírom még, pályád hatalmas felfelé-lendülését, tudnod kell, hogy régen nem ígéret vagy már, hanem beteljesedett bizonyosság. " 1938 júniusában az ifjan elhunyt költőt kortársainak egyike, Nyirő József a következő szavakkal méltatta: "népednek kiválasztottja, kiváltságos voltál, áldás és vigasztalás a nehéz úton. A virág hivatása volt a Tied is: széppé tenni a földet... A szív és lélek felgyújtott máglyája fénybe borított körülötted mindent, és művészeted szirmaival szórtad be nemzeted útját... Fáradhatatlanul hirdetted a szeretetet... Hittéla jobb emberiségben... "