A golgotai sötétséget, amelyet a társadalmi viharok tettek még kormosabbá, csak a hit világíthatja át: mindig van remény. Még az átszögelt tenyér is azt sugallja, hogy sosem szabad föladni. A versekbe beszívódó bibliai példázatok egy véghetetlen tiszta hangú, a szólást erkölcsnek tekintő költőt mutat- nak. (... ) A vers tehát hitvallás, sors, az ember legszentebb pillanatainak tükörképe. A félelemmel szembeszegezi az önmaga-vállalás bátorságát, a szűk és tágabb körben való építkezés fegyelmét. Mindig a lentről jöttek, a nyelvükben megkárosítottak, az emberségükben megbántottak, a "jog asztala" mellől kiebrudaltak érdekében szól. Hogy bravúros eszközökkel - a néprajzi elemektől a konkrét versig, a szürreális betétektől a rockopera lírai-drámai betétjéig változatos hangon és formában -, arra ez az évtizedek termését begyűjtő kötet a megrázóan eleven példa - írja Szakolczay Lajos a könyv ajánlójában.