Hol volt, hol nem volt – így kezdődhetne ez a könyv, mert egy olyan történettel lepi meg olvasóit Dézsi Ibolya, amelynek háttere történelmi valóság is lehetne, ám mitikus legenda az alapja. Jól tudjuk, hogy az akadémikusok örök vitában állnak, mindenkinek saját elmélete van, és mindenki azt hisz el, amit el szeretne hinni. Az írónak is megvan a saját teóriája, hozzá pedig a képzelete. Ebben a meglepő információkat is elénk táró regényben Tangaroa tengeristen entitást vált, és emberi formát öltve megmenti Mu földrész népeit a megsemmisítő kataklizmától, biztonságos utat mutatva számukra, hogy életüket és értékes kultúrájukat folytatni tudják. Az óceán hullámsírjába süllyedő Mu menekültjei Amerika, Ázsia és Afrika őslakosságába beolvadva, kimagasló tudásukkal gazdagították a már fejlett civilizációkat. Ezt a kulturális és „tudástár robbanást bizonyítják a monumentális, máig fennmaradó építmények. A kalandra éhes olvasó évszázadokon át kísérheti hőseit a tajtékzó tengeren, veszélyes dzsungelben, vészjósló barlangokban, sivatagban és szikrázó havas hegyeken át, követheti a beszélt nyelv, a dal, a tradíciók, a vallás, a gondolkodásmód változását, a törzsek, nemzetek egymásra hatását!
A könyv címlap-története: az Ódor Kristóf festő- és színművész által 2025-ben készített festményt az 1956-ban Új-Zélandra emigrált Frank Szirmay (1916-1985) Tangaroa maori tengeristen bronzszobra ihlette. A szobor Tauranga város szent hegye, a Mauao-hegy melletti öbölben áll „hogy figyelje a kikötőbe érkező látogatókat, barátságosak-e szándékaik.