1850-ben szigorú törvényt hoztak az Egyesült Államokban: börtönbüntetés járt azért, ha valaki szökött rabszolgát fogadott a házába. Ráadásul a déliek nyomására ezt a törvényt a szabad államok területére, Északra is kiterjesztették, ahol az emberek többsége ellenezte a rabszolgatartást. Ez az embertelen intézkedés és számtalan fájó személyes élmény késztette Harriet Beecher-Stowe-t a Tamás bátya kunyhója megírására. Célja az volt, hogy ráébressze kortársait: a rabszolgatartás nem névtelen, lélektelen árucikkek birtoklásáról, adásvételéről szól. A regénynek a maga korában is hatalmas sikere volt, már a megjelenését követő évben több százezer példányban fogyott el, és rövid időn belül sok nyelvre lefordították. Ám még ennél is fontosabb, hogy jelentős szerepe volt a közvélemény átformálásában és a rabszolgaság eltörlésében. A Tamás bátya kunyhója azóta is változatlanul népszerű, sokak számára kedves és emlékezetes olvasmány.