A nyelv és ezen belül a szókincs mindig változik. A régi szavak kihalnak, ezzel párhuzamosan új szavak keletkeznek. Az újak legtöbbje széles körben elterjed. Van azonban a szavaknak egy izgalmas kisebb csoportja, amelynek tagjai, igaz, megszülettek, de nem honosodtak meg nyelvünkben. A Szómúzeum szótárszerű elrendezésben közel 2000 ilyen rövid életű nyelvi elemet tartalmaz. Ezeknek néhány jellemző csoportja a szó lényegére tapintó magyarítások, pl. tengődi proletár; étnök pincér; szájpír rúzs; a természettudomány mosolyt fakasztó nevei, pl. röstnök lajhár; ugrány kenguru; kebel szinusz, éleny oxigén; mulatságos régi orvosi műszavak, pl. alfelpöfeteg aranyér; meghökkentő intézmény- és szervezetnevek, pl. Balaton Lecsapoló Társulat, Sírásó Ifjak Társasága; a magyar múlt bizonyos szóereklyéi, pl. hazánk Hektora Zrínyi Miklós; apostoli bitor Ferenc József, a magyar Golgota Arad; a délibábos nyelvészet szófejtései, pl. Istókhalma Stockholm; Kard-Hágó Karthágó; Mag