Tartalom: Péter Erika új kötetének finom húrozatú verseiben a tiszta emberi értékek jelennek meg múlt és jelen pillanatképeinek felidézésével, sorai a világ szépségeire való rácsodálkozást s azok minden körülmények közötti megőrzésének fontosságát sugallják. A költő ott áll élet és halál körforgásában, a varázslat pedig sokszor elszáll, ahogy egyik versében Ady megfogalmazza, de "az élet él és élni akar", az emberek ölelésre vágyódnak és összesimulásra, úgy, ahogy a fák is összekapaszkodnak a nagy megpróbáltatásokban. Ha Péter Erika verseit olvasva elindulunk a nagy kalandtúrára, részeseivé válunk annak az önértelmező, belső utazásnak, melyben a haladási ütemet a versek útjelző "szívhangjai" diktálják, s útitársként tanúi lehetünk a költő személyes élményeinek, trauma-tapasztalatainak és félelmeinek.