Karafiáth Orsolya a függés lélektanát járja körül novellafüzérként is olvasható családregényében. Vajon milyen eséllyel lesz ép önértékelésű felnőtt egy kislányból, aki alkoholista családban nő fel? És kihez fordulhat segítségért az, akinek az ital maradt az egyetlen barátja? Az első pillantásra lazán összefűzött emléktöredékek sorának ható, ám valójában szinte mániákus tudatossággal megszerkesztett történet három generáció nőtagjainak életén keresztül mutatja be, miképpen cipeljük tovább a korábbi nemzedékek, anyáink terheit, szorongásait és függőségeit egy olyan világban, ahol a gyerekek éppúgy nem számítanak, mint a férfiak. „Dús nyomorkínálatában mindenki megtalálhatja a saját életére vagy környezetére vonatkoztatható traumát, függőséget, ismert vagy eddig fel nem ismert szégyenfoltot, amivel egyszer az életben, ha máshogy nem, a regény által legalább illik szembenézni. Hogy ez miért jó? Mert úgy állít tükröt, és úgy döbbent rá a szemünk előtt zajló, mégis fel nem ismert, nem tudatosított problémákra, hogy közben nem hibáztat senkit.   (Tóth Júlia Éva, prae. hu) A könyvhöz készült videoklip