Színes saláták

Biztos mindenki emlékszik a nyelvtanórán tanult többjelentésű szavakra. Nos, a saláta épp megfelel eme kategóriának. Mert kérem saláta az a leveles, zöld, bodros fej vagy fejnélküli zöldféle, ami lehet tépősaláta, endívia, lollo, jégsaláta, radicchió, madársaláta, római, cikória, magyar fejes, spenót, és így tovább. Továbbá saláta az, ha a fenti leveleket szépen összevegyítjük szeletelt paradicsommal, hagymával, uborkával, egyéb finomságokról nem is beszélve (mint a tojás, sült hús, füstölt halak, olajbogyók, gyümölcsfélék, sajtok). Saláta az is, ha lesütjük a zöldségeket és egy jó olajos-ecetes öntettel finoman fényesen nyakonöntjük. De saláta a húslevesben főtt zöldség aprítva a benne főtt jó marhahússal, majonézzel, tört tojással, amolyan franciásan átmentve a lényeget a levesből a gazdag, pár óra alatt összeérő vacsorába. Aztán a jól válogatott nyers, párolt, főtt vagy pácolt zöldféléket annyiféle mártással, szósszal, öntettel, joghurttal, ízesített ecetekkel lehet meglocsolgatni, mint égen a csillag! És milyen egészséges hozzá a sok zöldfűszer, a jó friss ízekkel, életerőt visszacsempésző esszenciákkal, testünk nedveit újraaktiváló füvekkel, kerti javakkal. A saláta nem amolyan akadémikusan komoly műfaj, ezért millió lehetőséget ad nekünk: ehetjük csak úgy magában könnyű ebéd gyanánt, tízóraira vihetjük egy színes bolondos pohárban, húsok mellé adhatjuk körítésnek, a gazdagabbját főételként tálalhatjuk. Mindez válogatást még igyekeztünk feldobni néhány mediterrán jellegű könnyű és karcsúsító étellel, mert szerintünk, aki imádja a salátát, az az ízletes zöldséges ételeknek sem ellensége. Mondandómat hadd fejezzem be egy sokat emlegetett spanyol idézettel, melynél találóbbat nem ismerek, ha salátáról esik szó! „A salátakészítéshez négy ember szükséges. Egy bölcs, aki a sót adagolja, egy fukar, aki az ecetet önti, egy pazarló, aki az olajat adja, és egy bolond, aki az egészet összekeveri! Jó étvágyat kívánunk hozzá!