Szerző: József Attila Kossuth Kiadó, 2019

„Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam – írta később önéletrajzában József Attila, aki 1922 decemberében adta ki első önálló verseskötetét, a Szépség koldusát, egy szegedi nyomdász-kiadó vállalkozásában, összesen háromszáz példányban. A tizenhét éves diák nem akármilyen indulást tudhat magáénak: a kötethez Juhász Gyula írt előszót, az ifjú szerzőt „Isten kegyelméből való költő-ként ajánlva az olvasók figyelmébe. Már Fejtő Ferenc hangsúlyozta, hogy József Attila nagyon korán, de nem azonnal találta meg a hangját. A Szépség koldusa még az érzelmi forrongásainak korszakát élő fiatalembert mutatja. A formákat korához képest már biztosan kezeli, de versein erősen érződik a Nyugat költőinek, Adynak, Kosztolányinak és különösen Juhász Gyulának a hatása. József Attila már tökéletesen tisztában van a versindítás jelentőségével; igen erőteljesek a felütései: „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, / Hogy melegednének az emberek (Tél, 1922), „Fuldoklik már a széternyedt szoba (Nyári délután a szobában, 1922). A következő években még sokáig ír verseket a nyugatosok modorában is, de hamarosan ráeszmél, hogy ő mégsem azonos a „szépség koldusá-val, s a nyugtalan önkeresés időszaka következik. A kötet Tverdota György kísérő tanulmányával jelenik meg. A kötet adatai: Formátum: 135 x 198 mm Megjelenés éve: 2019 Terjedelem: 48 oldal