Utószó a második kiadáshoz Pilinszky `Széppróza` című kötete 1993-ban jelent meg a Századvég Kiadónál, a költő Összegyűjtött műveinek második darabjaként. E kiadás elsősorban az egyes írások folyóirat-, illetve kötetbeli megjelenésén alapult. Azóta a hagyatéki anyag kutatható, és néhány esetben magánkézből is előkerült egy-egy mű újabb kéz-, illetve gépiratpéldánya vagy hangfelvétele. A jelen kiadás már mindezek figyelembevételével készülhetett, ám a szövegközlés ezúttal sem tekinthető minden esetben véglegesnek. Pilinszky általában nem őrizte meg művei kéziratos fogalmazványait vagy azok tisztázatát. Gépiraton is csak rendszerint az első, elküldendő példányon végezte el utólag a kézírásos javításokat, és a nála maradó másod- vagy harmadpéldányra már nem vezette át őket. Így a hagyatéki anyag főként sajtóhibák javításakor és néhány szövegtagolási probléma eldöntésénél szolgált segítségül. A mostani kiadás több helyen pontosítja nemcsak az előző kötetek, de olykor a folyóiratok publikációit is, és kiegészül egy szerény filológiai jegyzetapparátussal, amely a források lelőhelyéről, a különböző (eddig előkerült) variánsokról, valamint a művek keletkezési, publikálási helyéről és idejéről kíván tájékoztatást adni. Ezen kívül a kötet egy írással, a `KZ-oratórium` hangjátékváltozatával bővül, amely szintén a hagyatékból került elő. H. Z. (1996)