Márton, az aszkéta tours-i püspök életét a történész és jogász, Sulpicius Severus írta meg 397-ben, aki minden Mártonra vonatkozó információt összegyűjtött és hosszabb időt töltött nála Marmoutiers-i remeteségében. A Vita Martini a középkor legnagyobb könyvslágere volt a Biblia után. Severus Mártont, mint katonát, remetét és püspököt ábrázolja, aki Krisztust követve egyháza érdekében munkálkodik. Rajta keresztül megmutatkozik Isten ereje, amikor feltámasztja a halottakat, meggyógyítja a betegeket, kiűzi a démonokat. A műfajalkotó szerzetesi életrajzok után Severus az első, aki a keresztény közösség vezetőjét, a püspököt, mint aszkétát ábrázolja. Az egyiptomi remeték szerzetesi mozgalma a Krisztuskövetés új eszményét állította a késő antik társadalom elé: a poszt-konstantini egyház számos opportunista püspökével szemben az Istennel mély kapcsolatot megélő, a világnak hátat fordító közösségi embert állítja a vértanuk kora után, mint új keresztény eszményképet olvasói elé. A Vita Martini üzenetét Szentírás és társadalom egymásra hatásában elemzi ez a könyv.