Thornton Wilder amerikai írót (1897-1975. ) Kosztolányi Dezső fedezte fel a magyar közönség számára, 1928-ban. Remekműként köszöntötte a Szent Lajos király hídjá-t: `olyan alkotás - írta -, mely nem minden évben, de nem is minden évtizedben terem, érzéseket közöl, oly közvetlenül, hogy arcomon végigcsorog a könny` - és tisztelete jeléül menten le is fordította a regényt, a szeretet apoteózisát. Péntek délben, 1714. július 20-án Peru legszebbik hídja leszakadt, s öten, akik éppen átmenően voltak, a mélységbe zuhantak. Ez a katasztrófa a regény kerete, és Wilder az öt szerencsétlenül járt személy életét teszi vizsgálata tárgyául: azt feszegeti, vajon véletlen volt-e, hogy épp őket és épp akkor érte a végzetes szerencsétlenség, vagy isteni rendelés. Akár véletlen - írja egy Thornton Wilderről szóló tanulmányában Rónay György - akár gondviselés: marad az egyetlen értelem: a szeretet. - Mert - és ezt már Wilder mondja: `Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme. `