A visegrádi négyek 1991-ben életre hívott együttműködése kapcsán gyakran kerül szóba a régió nemzetei által együtt átélt közös történelem és az, hogy a csoport belső kohézióját erősítheti a történelmi emlékezetre is támaszkodó közös visegrádi identitás. E négy nemzet közösségi emlékezetében sok közös pontot lehet találni, olyan emlékezethelyeket, amelyek összekapcsolnak bennünket, amelyek mindannyiunk számára hordoznak jelentést. Ugyanazokkal a történelmi fordulatokkal, kihívásokkal, igencsak hasonló dilemmákkal kellett szembenéznünk. Nem véletlen, hogy hasonló magatartásformák, mentális reflexek alakultak ki a Visztula, a Moldva, a Tisza és a Vég mentén. A földrajzi tér közösségi emlékezetbe emelt jelenségei jelképes értelmet kaphattak mind a négy nemzet kultúrájában, ha esetleg más-más színekkel festették is őket. Bizonyára számos olyan intézményt is lehet találni, amely mind a négy nemzet számára, ha nem is egyenlő mértékben és hangsúlyokkal ugyan, de jelentős szellemi gazdagodást jelentett. Az európai történelem és kultúra alakjai is közös emlékezetünk részei, mint például Szent Adalbert, Comenius, Adam Miczkiewicz vagy Bartók Béla. Jelen kötetünk írásai próbamerítést jelentenek emlékezethelyeink témájából. A témaválasztásnál igyekeztünk olyan jelenségeket, személyeket és helyszíneket választani, amelyek egyértelműen megfelelnek a közös emlékezethely fogalmának, vagyis kisugárzásukban legalább három vagy négy kultúra hatása érzékelhető.