Aligha akadhat a magyar népmeséknek olyan gyűjteménye, amelyikből az aranyhajú gyermekek tündérmeséjének egyik-másik változata hiányozna. Toót-Holló Tamás a népmese több tucat változatának feldolgozásával avatja be olvasóját ebbe az anyagba: ami az ő felfogása szerint nem más, mint az első magyar nemzeti sorstragédiánk rejtve rejtező leírása. A szerző ennek megfelelően az aranyhajú gyermekekben a magasban lévő haza kincses hírvivőit fedezi fel, ősmítoszként azonosítható történetükben pedig a magyar ősvallás egyik rejtve rejtező emlékét, táltoshitű őseink valaha volt napkultuszát ragyogtatja fel. A kötet gondolatmenetét követve mi is eljuthatunk odáig, hogy a történetben egy örök magyar örömhírt, egy páratlan szépségű, a magyar ősműveltség táplálta evangéliumot tisztelhetünk.