Antikvitás és dadaista gesztus, szakralitás és fogyasztói társadalom, tradicionális köztéri szobor és a vakokra vonatkozó piktogram, indián és Metro-végállomás, klasszikus, "múzeumi" művészet és a klasszikus csendélet piaci árukínálatként megjelenő részletei... Oláh Mátyás László művészetében meglehetősen ellentétes pólusok jelennek meg, hogy ütköztetésükkel a művész olyan kérdésekre keressen választ, amelyeket naponta felteszünk mi, akik az ezredforduló vagy éppen a harmadik évezred elejének Magyarországán élünk, de amelyeket örök emberi kérdéseknek is nevezhetünk. (P. Szabó Ernő művészettörténész)