Szederberek egereinek történetei először negyven évvel ezelőtt jelentek meg. Azóta ezek a csodálatos mesék bejárták a világot és most végre Magyarországra is megérkeztek. Kicsiknek és nagyoknak is hatalmas öröm bekukkantani Jill Barklem miniatűr, elragadó világába, hosszan elidőzni a részletgazdag képeken és együtt izgulni a szereplőkkel kalandjaik során. Nyolc varázslatos történet a szerző előszavával végre magyarul is!Szederberek lakói megérkeztek!Azoknak akik szerették Beatrix Potter Nyúl Péterét, kötelező olvasmány Jill Barklem Szederberek összes meséje, mely egy szedersövényben élő egérkolóniáról szól. Bájos hétköznapi történetek, kalandos utazások, Ódon Tölgykastély titkos szobái és közös nagy ünnepségek elbeszélései elevenednek meg a részletgazdag, szemet gyönyörködtető illusztrációkon. A moly. hu internetes oldal olvasóinak 100%-ig elnyerte ez a kötet a tetszését. „Gyönyörű rajzokkal tarkított kedves történetek tárháza rejlik ebben a könyvben. A meséknek nagyon jó hangulata van, az illusztráció pedig már csak a hab tortán, az olvasása közben az fordult meg a fejemben, hogy szívesen élnék ebben a környezetben. Gyerekeknek szinte kötelező darab, szívet melengető még felnőttként is :-) Nagyon örülök, hogy kiadták! (tamachan)„Nem lehet öt csillagnál kevesebbre értékelni, annyira imádatos az egész! Szederberek lakói valamennyien kedves és jólnevelt kisegerek, akik méltóképpen ünneplik meg az évszakok váltakozását, de ha úgy adódik, hajóra szállnak, és a szél szárnyán ringatózva utaznak el, hogy meglátogassák a tengerparton élő barátaikat. A bűbájos, szívet melengető történetek mellett az illusztrációk gazdagsága is teljesen elvarázsolt: imádtam a farönk mélyén megbúvó házikókat, a vadvirágos mezőket, és az apró, egérkés díszeket, amik rendre felbukkantak a polcokon. Bevallom, egy picit elbizonytalanodtam, hogy valóban való-e ez nekem, elvégre nem egészen én vagyok a célcsoport, de az első benyomás alapján azonnal tudtam, hogy nem tévedtem. Méltó helye van a Nyúl Péter összes mellett, és azt hiszem, vissza fogok még térni Szederberekbe! :) (Sister)„Bár nem én vagyok a célcsoport, ez a mesekönyv még számomra is hiánypótló. Nagyon hangulatos és tűpontos rajzokkal, egyszerű de nagyon aranyos történetekkel, gyönyörű kivitelben. Bár az ajánlás három éves kortól szól, én inkább 6 év környékétől ajánlanám, mert itt-ott azért kicsit fejlettebb szókincset igényel. Nálunk minden szempontból csillagos ötös. (Praetorianus). video_containerposition: relative;width: 100%;height: 0;padding-bottom: 56.25%; . yt_videoposition: absolute;top: 0;left: 0;width: 100%;height: 100%;NYÁRI TÖRTÉNET (RÉSZLET)Perzselően forró nyár volt. A nap minden reggel felkúszott a kék ég közepébe, a földek fölött pedig vibrált a levegő a hőségtől. A sövény mentén csend honolt. Az egerek többsége inkább otthon maradt, hogy árnyas házaikban hűsöljenek. A kimerészkedőknek a patakpart nyújtotta a tökéletes helyet. Az egerek ott gyűltek össze délutánonként, és a magas part árnyékában lógatták a lábukat és a farkukat a kristálytiszta vízbe. A patak partján állt a molnár malma és a tejgazdaság üzeme is. Kerekeiket a patakvíz hajtotta, így őrölték a lisztet, és köpülték a vajat Szederberek lakói számára. Szemfüles Kispipacs volt a Tejes Tönk felelőse. ő felügyelte a jókora dézsát, amelyben – hála néhány barátságos tehénnek – a tejet tárolták. De hozzá tartoztak a konyhák is, ahol a sajtokat préselték, formázták, füstölték és végül csomagolták. Kispipacs nem szerette a kánikulát. A vajtömbök minduntalan olvadozni kezdtek, ha nem csomagolták őket hűvös lóromlevelekbe; a tejszínes kannákat pedig a malomtó fölé kellett akasztani, hogy a tartalmuk friss maradjon. Amikor Kispipacs végzett a dolgával, kisétált a malomkerék mellé, és élvezte a friss vízpermetet. Az őrlőmalmot, amely egy kicsit lejjebb állt a patak mellett, a pék, Parlagi Porka üzemeltette. A Parlagi a vezetékneve volt, de mindenki csak Porkának hívta, mert a feje búbjától a farka végéig mindig fehér lisztpor borította. Jókedélyű, barátságos egér volt, akárcsak az apja, a nagyapja, és az dédapja, akik mind-mind a malom molnárjai voltak előtte. ő szerette ezt a jó időt, és sokat sétált fel-alá a patakparton, és néha elbeszélgetett az evezősökkel és a vadkacsákkal. Sokszor elsétált a tejgazdaság malmáig is, ahol gyakran látta Kispipacsot, amint csinosan álldogált a patak partján. Ahogy pedig teltek-múltak a forró napok, Porka egyre többször sétált fel a felső malomhoz, Kispipacs pedig egyre gyakrabban jött elő a malom mohos kerekének árnyékából… Június elején aztán Szemfüles Kispipacs kisasszony és Parlagi Porka úrfi bejelentették az eljegyzésüket. Szederberekben mindenki örömmel fogadta a hírt. Nyárközép napját választották az esküvő időpontjául, és csakhamar meg is kezdődtek az előkészületek. Kispipacs olyannyira biztos volt benne, hogy a jó idő egészen odáig kitart, hogy úgy döntöttek, a patakon tartják meg a menyegzőt. Hisz nemcsak hogy itt volt a leghűvösebb, de nagyon romantikusnak is ígérkezett. Porka talált egy nagy, lapos kéregdarabot az erdőben, amit egy csapat egér segítségével le is vittek a patak partjára. Nagy nehézséggel sikerült a gát alatt vízre bocsátani, majd fonott szittyóból és csalántőből készült kötelekkel lehorgonyozni a patak közepén. Kispipacs közben a menyasszonyi ruháján szorgoskodott. Minden délután letelepedett a magas gólyahírek árnyékába, és folytatta a hímzést, de gyorsan el is rejtette, ha látta, hogy valaki közeleg az ösvényen. Végre felvirradt az esküvő napja. Az ég kék színben ragyogott, és melegebb volt, mint addig bármikor. Szederberek konyháiban nagy volt a sürgés-forgás, készültek a hűsítő nyári fogások. Hideg vízitormaleves, friss pitypangsaláta, mézes krémek, borhabok és habcsók alkotta az ünnepi menüt.