Arról hogy mi történt Magyarországon a hetvenes, nyolcvanas években a nem hivatalos nyilvánosság berkeiben, két fontos területen találunk forrásokat. Az egyik a titkosszolgálati jelentések sora, amelyekben az ügynökök számoltak be tartó tisztjeiknek a munkahelyi közösségek, baráti társaságok kevésbé rendszerkonform megnyilatkozásairól, nemegyszer torzított formában, gazdáik elvárásainak megfelelően. A másik forrást a résztvevők visszaemlékezései jelentik. Balsai István kötetének első részében egy vele készült interjút olvashatunk Pindroch Tamás kérdései nyomán. Az interjú bepillantást enged a kibontakozó MDF-mozgalom munkájába, majd párttá alakulása után a társadalomban betöltött szerepébe. Kevesen tudtak az Ellenzéki Kerekasztal-, majd a Nemzeti Kerékasztal- tárgyalásokon történtekről. Ma sem sokkal bővebbek a nagyközönség ismeretei. Ezért is értékes forrás Balsai István beszámolója, mert ő nemcsak passzívan volt jelen a tárgyalások során, hanem cselekvő részese is volt azoknak. Az MDF—SZDSZ-paktum — amellyel Antall József miniszterelnök kormányozhatóvá tette az országot - és Göncz Árpád köztársasági elnökké választása a mai napig viták kereszttüzében áll, sokszor olyanok részéről is, akiknek kevés közvetlen ismerete van e tárgykörben. Balsai István beszámolója, úgy vélem, tisztább képet mutat ezekről a kérdésekről, valamint az Alkotmánybíróság létrejöttéről és a „láthatatlan alkotmány szerepéről is. Érdekes olvasmányt jelentenek a taxisblokádról, Antall József miniszterelnökről, a kormányfő betegségéről és a médiaháborúról szóló részek is. A Balsai-interjúban közöltek így jórészt forrásértékűek, az oral history részét képezik. A kötet külön fejezetében olvashatók azok a parlamenti felszólalások, vitaindítók, interpellációkra és kérdésekre adott válaszok, amelyeket Balsai István igazságügy-miniszterként az országgyűlésben mondott el az általa beterjesztett törvényekhez kapcsolódóan.