Szegő János írja Emlékezés és felejtés, lázadás és megfelelés, beolvadás és kitűnés, szegénység és gazdagság néhány motívum, ami a különböző művekben felbukkan az öltöny nyitott takarásában. A kortárs szövegek nem csupán azért kortársak, mert ma játszódnak, így mai nyelven íródnak és jelen világunk társadalmát és mentalitását térképezik fel és ábrázolják, hanem mert egy időben, a delejes mostban írják és olvassák őket, akkor is, ha a történet a messzi jövőbe vagy a régmúltba van ágyazva; a jelenlét összeköti őket. Ugyanígy lesz egymás mellett nem sokaság, hanem lélek a több nemzedék is, a generációk tarka sokasága a debütálóktól a középpályáig. Líraemlékezetünkben a nyakkendő a körúti hajnalban lila dalra kél, vagy félrecsúszik és ebben az elvétett mozdulatban benne van az összes volt szerelem örökjelenléte, kínzó távolságának a közelsége.