Ne feledd: a stressz nem az ellenséged. A stressz a szervezet természetes válaszreakciója a külső ingerekre. Beépített mechanizmus, amely arra hivatott, hogy óvjon bennünket - ám a lelkünket és a testünket is megbetegítheti, ha nem tudjuk megfelelően kezelni. Szerencsére a stresszt képesek vagyunk kontrollálni, sőt a megfelelő tudással a javunkra is fordíthatjuk. Ha megérted a stresszt ahelyett, hogy megpróbálnád kiiktatni, egészségesebb gondolkodásmódot alakíthatsz ki, amelynek segítségével magabiztosabban birkózhatsz meg a mindennapi problémákkal. E könyv segítségével megtanulhatod: - hogyan ismerd fel a külső és belső stresszhatásokat, - hogyan reagálj fizikailag, mentálisan és a viselkedéseddel a stresszorokra, - hogyan fékezd meg és használd pozitív energiaként a stresszt, és válj ezáltal ellenállóbbá, - hogyan kezeld a stressz tüneteit már a megjelenésük pillanatában. Joy Langley a Brit Tanácsadó és Pszichoterápiás Szövetség (British Association for Counselling & Psychotherapy, BACP) pszichoterapeutája. Langley kognitív viselkedésterápiát alkalmaz a stresszel és szorongással küzdő betegek megsegítésére. Idézetek a könyvből „A stressz a szervezet fájdalomhoz és félelemhez hasonló specifikus válasza egy stimulusra, amely megzavarja és befolyásolja az élőlény normális pszichológiai egyensúlyát. Testi, mentális vagy érzelmi feszültség. „A stresszélmény körül rengeteg a félreértés és a zavaros szóhasználat, amelynek oka az, hogy a stressz kifejezést általában kizárólag a negatív dolgokra használjuk, pedig a kifejezés eredetileg csak a nyomásra utalt. A rossz stresszt distressznek is nevezik, amellyel életünk során közelebbi ismeretségbe kerülünk. A jó stresszt eustressznek hívják (az eu-előtag görögül jót jelent). „Számos életesemény okoz számunkra kellemetlen pillanatokat, de ez nem jelenti azt, hogy ezek negatív események lennének. „A stressz egy belső túlélési vészjelzés. Azért kapcsol be, hogy figyelmeztessen bennünket a fenyegetésre, és akkor kapcsol ki, amikor elmúlt a veszély – csak az a baj, hogy nem mindig sikerül leállítanunk. A tudattalanunk nehezen szabadul meg a rossz múltbéli tapasztalatoktól, a tudatos elme pedig hajlamos túlgondolni és aggódni (ruminálni) a jövőbeli események miatt. Emiatt a stresszreakció folyamatosan jelen van a háttérben. „Az egészséges elme a pozitív és a negatív emlékeket egyaránt elraktározza, ugyanakkor az új élményekből is tanul, és továbblép. A zaklatott elmének nehezére esik a pillanatnak élni, belekapaszkodik a múltbéli stresszes eseményekbe, és a jövőre vonatkozó, ijesztő gondolatokat vetít ki és rágódik rajtuk. „Kapcsolat van aközött, hogy mit gondolunk, mit érzünk és mit teszünk. Ha elég sokáig dédelgetünk egy gondolatot, akkor az érzést fog ébreszteni bennünk – hiszen az elme szokása, hogy feltérképezi az értelmezhető adatokat, és gazdagítja az élményeinket. Ennek eredményeképpen egy másik gondolat születhet meg az elménkben, ami újabb érzést szül. Végül a gondolatok és érzések közötti feszültség tettekre sarkall bennünket, e viselkedés pedig távolít vagy közelít minket a kívánt célhoz. Mindez akár pozitív, akár negatív mintázat-körfolyamat részeseivé tehet minket. „A stresszválaszt könnyen kiválthatja az, hogy az emocionális agyunk gyorsabban reagál, mint a racionális agyunk. Rendben, de akkor mi módon helyezzük vissza a racionális agyat a parancsnoki pozícióba? Próbáld megváltoztatni a légzésed ritmusát! Lélegezz egyenletesen mélyeket be és ki néhányszor, koncentrálj arra, hogy megtöltsd a tüdőt levegővel, majd ürítsd ki, amennyire csak tudod! Mindössze ennyit kell tenned, hogy beindítsd a szervezet természetes relaxációs válaszát. „Általános nézet, hogy csak akkor érzékeljük a stresszenergiát, amikor fenyegetés ér minket vagy veszélyben vagyunk. Csakhogy ez az elképzelés a 21. században már nem állja meg a helyét. Kétségtelen, hogy bonyolult az életünk, és túl sok stresszor hat ránk, viszont ezek nem mind rosszak, és még ha rosszak is, nem ugyanolyan nyugtalanítóak. „Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megváltoztassuk a feltételezéseinket arról, hogy a stressz mindig rossz, akkor megtanulhatunk jobb döntéseket hozni az életünkben, és a helyzetben rejlő energiát a teljesítményünk javítására fordíthatjuk. „A stressz kialakulásában nagy szerepet játszik az, hogy állandóan fürkésszük a környezetünket a lehetséges fenyegetések után. Probléma abban az esetben áll fenn, ha a tudatalattink túlbuzgóvá válik, és a kis bosszúságokra is ugyanúgy reagálunk, mint a valós veszélyekre.