Világunkat a stabilitás és dinamizmus iránti párhuzamos igény hatja át. Stabilitás és dinamizmus mutatkozik meg egy örvénynél is, ahol a tölcsér alakja addig stabil, amíg a dinamikus vízáramlás biztosítja azt. A gazdasági-társadalmi fejlődés is addig lehet fenntartható, amíg a dinamikus innovációs tevékenységet a piac és az állam szimbiózisa biztosítja. Az államnak fiskális értelemben mindenképp fenntarthatónak kell lennie ahhoz, hogy e támogató funkcióját betölthesse. Ha viszont nem fenntartható, akkor költségvetési konszolidációra van szükség. Jelen kötet arra a kérdésre keresi a választ, hogy létezhet-e egyszerre stabilizáló és dinamizáló költségvetési konszolidáció - amely képes hozzájárulni a fiskális fenntarthatóság eléréséhez és a gazdaság növekedési képességének javításához -, s ha igen, akkor értelmezéséhez milyen elméleti keretre van szükségünk.