A hindu kultúra és spiritualitás alapját és forrását képező Véda szimbolikus nyelvezete csak a beavatottak számára volt érthető, a modern ember számára viszont teljesen elveszett az eredeti, legbelső jelentése. Az Upanisadokat mindig is a Véda betetőzésének, a Véda végének, azaz Védántának tekintették, mely a belső tanítás legjavát, a belső élet célját tartalmazza. Bár a Véda szimbolikus nyelvezetét felváltotta egy intuitív kifejezési forma – mely később megteremtette a lehetőséget az intellektuális filozófiai iskolák felvirágzására is – a cél továbbra is az Igazság közvetlen megtapasztalása és felismerése maradt. Az Upanisadok legfontosabb tanítása, hogy minden lény legmélyebb Énje, azaz a lelke egy az istenivel. Amikor felismerjük az igazi Ént, azaz az átmant, akkor megismerjük a legmagasabb rendű valóságot és minden létezés alapját. Az egységnek ez a realizálása az alapja az egyetemes, minden lény iránt megnyilvánuló szeretetnek. Ezt a Jóga, azaz az „egyesülés meditatív és kontemplatív fegyelmi rendszerének gyakorlása révén érhetjük el. Az Upanisadok Jógájának célja a teljes önátalakítás, amely Isten felismerésében és az Istennel való egyesülésben éri el tetőpontját: „Aki ismeri Brahmant, Brahmanná válik.