Jelena Glazova kötete nem mindennapi kérdéseket vet fel: például mit kezdjünk egy, a túl korán elfogyasztott Dosztojevszkij-művek miatt belénk ültetett ortodox megbocsátás-chippel, vagy azzal, ha művészként halálunk után Monet tavában találjuk magunkat, egy alkotók számára fenntartott külön pokolban? Möbius-szalagon futó emberi történelem és a művészet helye benne ‒ mindez a kötet sajátos cybervilágba, a klónok és gynoidok birodalmába ágyazva. Rövid versidézet „mi kell még kérdezte a király „mindent megtettem amit csak lehetett – érdemrendet alapítottam a tiszteletedre elneveztem rólad kastélyokat és parkokat a te szobrodat tettem főterekre beleírattalak az összes történelemkönyvbe és még mindig nem lélegzelVersek a kötetből isten kirúzsozza a száját isten előveszi az alapozót a tükörbe pillant kihúzza a a szemét kimegy az utcára isten megy az úton isten rosszul lép alkonyodik a lámpa alatt állva isten a tükörbe néz megigazítja a haját szemügyre vesz egy ősz hajszálat isten kirúzsozza a száját isten ásít unalmában továbblépked mechanikusan sötét van és elered az eső isten csuromvizes megáll egy autó vízcseppek a fényszóró fényében nyílik az ajtó isten az első ülésen ül belepillant a tükörbe az autó egy erdőbe hajt isten ahogy szokta kigombolja a nadrágját isten szétterpeszti a lábát… reggel az erdő szélén egy testet találnak különös ismertetőjelek nélkül kezén egy felirat piros rúzzsal számomra isten vagy a prófétafej jövendöl a fekete hókupac-talapzaton állva fekete hókupacok fekete hányás fekete tus a próféta igyekszik replikázása az eget karcolja a sátán a bal vállán tanyázik és gruppi-lányok csapata legel a lábánál felváltva feketét hánynak a hóra tus-könnyet sírnak végigfolyik az arcukon sorsot húznak ki hányhat legközelebb fekete gouache-t nyelnek mind szűzek hallgasd a prófétát légy áldott adj áldást a fekete ügyeinkre a fekete vérre a kiadós rituálék után a szent leszáll a hókupacról szertartásos mozdulatokat hajt végre a lányok előtt az arcuk ragyog kőolaj csillog rajtuk gouache a nyelőcsövükben fekete sperma az ölükön az áldozat elfogadva a gruppik elégetetten távoznak egymásba fonódva csak egyikük festi bíborra a havat arccal a hókupacra esik a hasához kap úgy tűnik egyedül ő értette az egészet szó szerint *** az állvány-ember a bal lábára áll és azt mondja „teljesen eltökélt vagyok ez mind mehet a szemétbe egy atom nem sok annyi sincs itt csak vesztegetjük az én és az önök drága idejét majd a jobb lábára áll és azt mondja „belém van ültetve egy ortodox megbocsátás-chip valószínűleg a korán elfogyasztott dosztojevszkij-művek miatt amely ez esetben az anyaméh és ha felrobbantjuk az összes elemzőt a profán látomás anyaméhhé válik azután a támasztó lábára áll és azt mondja „de rajta nyugszik а a munka látszata a produktivitás nélküli munkáé ti megerőszakolt zombikat láttok én pedig egy folyamatot semmi különbség az eredmény lényegében egy és ugyanaz *** a főhős belép egy sötét kerek falú szobába a falak mögött felkapcsolódik a villany a falakon vágások rajzolódnak ki kattanás hallatszik és ezután a szoba forogni kezd a tengelye körül a falakon megelevenednek a képek amelyeket szorgalmasan kategorizáltak és felcímkéztek ‒ jézus háború pornográfia (értsd: erósz) mickey egér szegregáció/rasszizmus mcdonalds gyerekkor hófehérke hét törpe nőgyűlölet sovinizmus homofóbia izolácionizmus emeletes házak szeretete véletlen halál chanel / adidas kate moss / naomi brodszkij / barisnyikov 1 női bomba férfi bomba piroska és a farkas lánya stb. mire a forgás abbamarad ő már befejezte a rajzolást a möbius-szalagba csavart papírlapon minden alkalommal csak egy rajz és mindig megkérdezik miért csak egy és erre azt válaszolja hogy csak egy történetet lát meg az összes felbukkanó rétegből ***