Szabó Dezső szerző (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13. ) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője. Kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermeke volt. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol kapcsolatba került Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel is foglalkozott. Első novellái a Nyugatban jelentek meg. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta. Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett „Előörs címmel, a lapban „fajvédő hangnemben írtak. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is. A német megszállást és a nyilasuralom terrorját egyaránt elítélte. Budapesten, az ostrom idején a Rákóczi téri lakása óvóhelyén hatvanöt évesen hunyt el. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál... Az 1925-ben kiadott „Segítség!, noha a magyar irodalom legjelentősebb regényeinek egyike, soha nem volt tananyag és nem lett kötelező olvasmány. A vele szemben folytatott ellenpropaganda megelőzte a megjelenését... Talán azért, mert egy radikális társadalmi analízis, egy mélymerülés a magyar sors- és fajproblémák ijesztő és sötét óceánjába, amely panorámáját adja a két háború közötti magyar társadalom szellemi, emberi, morális és politikai milyenségének, tiltakozás a magyar értékek, tehetségek, a magyar sorsok megállíthatatlan pusztulása ellen... Az író a regényben három, távolról induló, később összeszövődő életpályában láttatja a magyar géniusz sorsszerű pusztulását. Az egyik főszereplő Boór Bálint, a sümegi származású nemes, a zseniális szobrász és kiváló politikus, a magyar szellemi értékek megtestesítője; a másik az Erdélyből Pes