Rudolf Steiner tíz előadást tartott 1912. május 23. és 1914. július 16. között Koppenhágában és Norrkö?pingben. Az előadások három téma?kört ölelnek fel: az első kettő "Az élet értelméről" címmel, a harmadik, ne?gyedik és ötödik előadás a "Teozófus morál" címmel, az utolsó négy előadás pedig "Krisztus és az emberi lélek" címmel jelent meg az összkiadásban.
Ez a kötet ezen utolsó ciklus előadá?sait tartalmazza.

Részlet a könyvből: „... Ez alkalommal olyan témáról beszélek, amely ah?hoz a lényhez kapcsolódik, aki a szellemtudomány területén a legközelebb áll hozzánk, és a legkö?zelebbrôl érint bennünket, Krisztus lényérôl. Ennek úgy próbálok eleget tenni, hogy arról beszélek majd, hogy a Krisztus-?lény hogyan ébred fel az emberi lélekben, és mi a jelentôsége ennek a felébredésnek. Éppen e téma kapcsán lesz alkalmunk arra, hogy szellemtu?dományos szem pontból beszéljünk a kereszténység legemberibb, legszívhezszólóbb jelentôségérôl. „... Mit kellett volna a jeruzsálemi izgatott tömegnek a keresztrefeszítése elôtt felismernie Jézus Krisztusban? Azt a lényt kellett volna felismernie, aki a földi élet értelmét és jelentését adja. Azt a lényt kellett volna felismernie, aki azt a tettet vitte véghez, ami nélkül a földi emberiség nem találhat rá újra az istenséghez vezetô útra. Fel kellett volna ismernie, hogy e lény nélkül nincs meg a Föld emberének értelme. Ha a Krisztus?-eseményt el akarták volna törölni, akkor ezen embereknek az ember szót ki kellett volna törölniük a földi fejlôdésbôl.