Elôszó a magyar kiadás elé
Rudolf Steiner szellemtudományának alapja a Krisztus-impulzus jelentôségének megismerése és a világfejlôdés. 1902-ben jelent meg A kereszténység, mint misztikus tény című könyve. A következô években számos elôadást tartott az evangéliumokról, elsôsorban a Teozófiai Társaság német szekciójának tagjai számára, ezekben fejtette ki szellemtudományos kutatásainak eredményeit. „Itt volt jelen elsôsorban a hajlandóság arra, hogy az evangéliumokról, a Biblia tartalmáról olyan megvilágításban halljanak, ahogy azt az antropozófia teszi. Ezekben a kurzusokban az emberiségnek adott kinyilatkoztatásokról akartak hallani. (Rudolf Steiner Életutam)
Az ebben a kötetben közzétett elôadássorozat a János-evangéliumról 1908-ban hangzott el Hamburgban. Már a megelôzô években is többször érintette Rudolf Steiner ezt a témát különbözô városokban tartott elôadásaiban. Így Berlinben, Münchenben, Baselben, majd késôbb Osloban, Kasselben és Stockholmban.
Ezekben az elôadásokban Rudolf Steiner ennek a mélyértelmű evangéliumnak a szellemi tartalmáról beszélt. Mondanivalóját Lázár feltámasztása köré csoportosította. Már A kereszténység mint misztikus tény című könyvben is kitért arra, hogy Lázár, akirôl a János-evangélium 11. és 12. fejezete szól, nem más, mint ennek az evangéliumna az írója, és azonos azzal a tanítvánnyal, „akit Jézus szeretett. A János-evangéliumot tehát
a Krisztus által beavatott Lázár írta. Krisztust nemcsak nagy jelentôségű személyiségként írja le, hanem olyannak, akinek hatása az egész Földre kiterjed. A János-evangélium ezért olyan könyv, amelyet nemcsak olvasni kell, hanem át is kell élni. „Aki a János-evangéliumot átéli, az felébreszti magában a látás erôit. Ez a látás könyve, amelyet a látás gyakorlására írtak. Aki mondatról-mondatra átéli, az azzal a hatalmas eredménnyel számolhat, hogy szellemi szemei találkoznak Krisztus szemeivel. Az ember nem könnyen jut ismeretekhez. Dolgoznia kell magán azért a célért, hogy Krisztus realitásáról meggyôzôdhessen.